#196

Azért ma előjött a sötét oldal rendesen.

Miután Marci egy teljes adagot a parkettára vizelt, közben nevetett, miután Tomi már hetek óta olyan nyávogós hangon beszél reggeli (bocs, már az éjjeli) ébredésétől kezdve egészen amíg elalszik, hogy amikor ma délután bementünk a kertbe, és néhány percig előadta ezt, a másik édesanya azt mondta, le a kalappal előttem, hogy ilyen türelmes vagyok, de nem, nem 10 perc jut belőle, hanem minden nap órák, mindenért (holvaneehehehehehezzzz, holvahahahahanaaaaz, fiam, te miért nem keresed, amit rajtam követelsz, neheheheeeemtudooookfááájfáradtalááááábaaaaam, komolyan, elfogulatlanul mondom, hogy óvszerreklámba illő a hang, az effekt), miután minden este azzal telik, hogy rohangálok körülöttük, és mintha minden beszarást nekem tartogatnának, miután Marci megint nem akar fürdeni, és minden este új kreatív megoldás kell, hogy valahogy mégis lemossam róla azt a szart, amiben megfetrengett a játszótéren (télen leszarnám, de így nem lehet), és miután az utolsó szabadféle napomon sem voltam igazán szabad, mert habár a délelőtt idillinek indult, entellektüel beszélgetésnek, de valahogy olyan témákat (valójában éppen ezt a témát) dobtam fel a kert legszebb idejében, hogy majd elbőgtem magam közben, aztán délután, amikor elmentem egy órára csatangolni, végre I. volt a felelős (szitter két hétig nincs), akkor azért csak felhívott, hogy nem-e tudom-e megnézni-e, hogy bezárta-e az ajtót, szóval mikor végül vacsorakor, amikor már újra, a megszokott módon egyedül voltam a fiúkkal, a drága és tényleg minőségi pizzaszelettel azonnal az asztalt kezdték csapkodni, amikor kimentem egy percre, akkor visszamentem, felmarkoltam a pizzákat, a tányérjaikat, kimentem a konyhába, és tiszta erőből basztam a földre az egészet kismadarastul, bárányostul, pizzástul.

Persze mind eltört.

Mondanám, hogy sajnálom, mert lehet, hogy ezzel nem csak a tányérok törtek el, hanem más is, de nem hiszem. Egyszerűen ez van. A bölcsi mellett egyedül én sürgök-forgok körülöttük (a szitter kedves, de valójában nulla az aktivitása, játszótéren legelteti őket, én meg esetleg eljutok olyan programra, találkozóra, ahonnan legkésőbb fél hétkor indulnom kell haza, már ha nem a fogorvosnál vagyok), minden, de minden panasz, kérés, minden baj hozzám érkezik be, és telítődtem. Annak idején segített, hogy azt mondtam magamnak, jó, legyen, hogy I. akkor nem társ, hanem segítő, én pedig igazából egyedülálló anya, mert így elpárolgott valahogy az addig bennem fortyogó, persze engem mérgező keserűség, de az a nagy helyzet, hogy egyszerűen nehéz egyedülálló anyának lenni. Egyszer csak tányértörésig jut a dolog. Hogy aztán földhöz lett baszkodva az a tányér tényleg, már csak extra jelenet a dvd-n.

Persze sírtak a fiúk, én pedig igazi megbánás nélkül elmondtam, hogy összetörtem, nem volt jó ötlet, de most már ez van, majd valahogy megoldjuk. Egyelőre itt tartunk.

Jó lenne, ha nem kellene minden nap otthon lennem legkésőbb hétkor (és ez a laza nap). El akarok menni végre berúgni. Kimaradnék hajnalig. Negyed háromkor valami lépcsőn ücsörögnék, és teljes szívemből vitatkoznék. Szégyenteljesen viselkednék, de mindez csak másnap zavarna, azt sem tudnám, mit tegyek, hogy valahogy visszacsináljam a mondatokat, amik igazából senki fejében nem maradnak meg, csak én hiszem fontosnak, maradandóan kínosnak azokat, közben hideg szódát innék literszám.

Valójában azt sem tudom, hol kezdjem. Bizonyára nem a bölcsiszünet lesz rá az ideális idő. De mi van, ha ez már nem megy, ha anakronisztikus vagyok, mert másra kellene vágynom most, ahol éppen tartok. Ha ez csak eszkaláció, és nem a paradicsom veszett el, hanem ez az én. Hogy nem a régi szépet kellene előrángatnom a fotókat, fecniket tároló cipősdobozból, hanem nyitni egy új dobozt, vagy észbe kapni, hogy igazából már kurva rég megnyitottam, és gyűlnek bele a cuccok szép számmal, csak akkor fogom ezeket nézegetni, amikor már múlt idő lesznek, akkor bezzeg és régen minden jobb volt, hát marad ez a közhely ide a végére.

De nem is, mert máris jobb a kedvem, eszembe jut, hogy hiszen ma is tettem bele pár nagyszerű képet abba a dobozba, igazi palimpszeszt például a napszemüveges sztori, más valaki regényrészlete, amit éppen ott hallgattam, azon a szakaszán az utcának, ahol tegnap a fiúkkal fagyiztunk, ők a csokifagyit kenték szét az arcukon, én csak napoztam, és közben olyan büszke voltam magunkra, kompakt kis család vagyunk, a féllábú koldus odagurult hozzánk okoskodni, és hát a gyerek persze mindenkié, az ugye publikus, az ember udvariatlan tahó, ha nem kedves akár a féllábú koldussal, aki igazán jót akart, hiszen látta ő rögtön, hogy ezek a gyerekek ikrek, de még ez is belefért.

Eldöntöttem: jó lesz ez a bölcsiszünet, egymás felé fordulunk, és megpróbálok gyerekidőt megélni újra, megfogadom, hogy többet leszünk a kertben, mert még akkor is tölt, ha éppen nem veszem észre, ha éppen a fiúk után rohangálok, mert megint nyalókát kaptak a helyi cukrosbácsitól, akinél ez, ma kiderült, alapszokás, a kerti gyerekek édességgel traktálása, és már úgy osztotta szét a fiúk és a kis cimbijeik között a vackokat, mintha az a gyereksereg stabil jelenlét lenne a kertben, szóval ott a helyünk, azt hiszem, kezdjük kitaposni a magunk ösvényeit mások felé, és a mángoldok is elkezdtek kibújni.

Közben lett este és reggel, hatodik nap, Tomi háromnegyed hatkor kelt, nyávogott, I. hat után jött haza, azt mondja, csavargott, de kipihentnek tűnik, és most itt az epifánia ideje, mert még csak hét óra, én most fogom magam, és hónapok óta először elmegyek futni. és hazafelé bemegyek virágmagot venni, ennyi fér el most a mellkasomban.

 

3 thoughts on “#196

    • Sok okból nem megy ez, kezdve olyan hülyeségnél, hogy most a bölcsiszünet miatt minden szitteridő vagy munkára megy, vagy emberi módon bevásárlásra, ügyintézésre. Aztán ott van, hogy egyszerűen átálltam a hajnali kelésre, simán kelek magamtól 5 és 6 között néha, cserébe 11 után kikapcsolnak.
      De a legfontosabb: egyszerűen nincs is ilyen program az életemben. Belegondoltam, és az elmúlt 3,5 évben max. egy-egy elfajult irodaházi buli lehetett ilyen, ami negyed háromkor még valahol tartott, Persze 11-ig is jó lenne kimaradni, inkább ez lehetne a cél, de azt hiszem, az elveszett világot siratom, amikor hajnali részegségre vágyom, és ha véletlenül vosszakapnám, már utálnám az egészet, vagy nem tudnám úgy élvezni – mint annak idején?
      Nomeg: amióta megvannak az ikrek, egy-két deci bortól simán hülyét tudok csinálni magamból, akár délután hétre is, szóval a természet valahol ellensúlyoz. 🙂
      Egyébként rémtörténeteket olvasok édesanyás fórumokon, amikor valakinél kiborul a bili: rettenetes elszigetelődésekről, egyedüllétről, fiatalon. Külföldre mentek, vidékre, nincs senki, nemhogy program. Én meg csak ezen a héten három emberrel kezdtem el beszélgetni a nulláról – jó, mondjuk a kert elég extra közeg.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s