#195

Gndolkodtam, mennyire van rendben mostanában az életem, és remek hasonlatot találtam, kár, hogy végül mégsem kóser. Pedig tényleg szépen indult a terepasztal vonal, mert igenis valósnak érzem, hogy mostanában komplex és részletgazdag az időm, és ott a vidéki sínek mellett még a szoptatós macska is kivehető, a Halberstadti vagonok tiszták, de akadnak tagek is, (igen, direkt rákerestem, tudomisén amúgy, mi a neve a kasszik vagonoknak), és hopp, ott a Nyugati meg egy fiktív sarki szatócsbolt, benne enyelgő eladó, olvadó fagylalt. És az is igaz, hogy csak óvatosan a kifelé zoommal, mert kiderül, hogy valójában mindez egy korántsem fényes utcácska földszintje, kívül kutyaszar, nagyvilági élet, a másodikon már gangok, valamelyik korláton törölköző szárad, a muskátli kirohadt, a nevek lekoptak a postaládákról. Tovább ne is menjünk kifelé a képből. És befelé sem, mert a 3 millis figurák elnagyolt arcát tovább rontja a repedésekből kitakaríthatatlan por, a fű csak sorjás ragasztás, az olvadó fagylalt sosem csöppen le, és senki nem jut el sehova, csak körbe.

És még meddig rághatnám a témát, kihoznék egy hamis, túlírt, túlirodalmi párhuzamot, miközben kár messze mennem.

Itt a saját életem példának, milyen is most nekem. Akár a borgesi 1:1-es térkép. Ok, megint leállok, persze hogy az sem.

Mert remek a kertbe járni, de az első alkalom a fiúkkal korántsem volt idilli. Tomi szarrá horzsolta a térdét, és még javában locsoltam, amikor Marci nekiindult a világnak, közben rikoltozta, hogy Anya, jön a kaki, még mázli, hogy a kaput belülről is zárjuk, így az megállította. A kakit is, mert kibírta hazáig. Mindenesetre akkor úgy tűnt, különösen intorvertált emberek tettek-vettek a kertben, köztük pl. akkor éppen én, de ott volt a félmeztelen faszi, akit azóta mondjuk nem láttam, de nem is baj, mert igazából azért dobtam fel őt, mert milyen érdekes, hogy a fickók olyan könnyen tudnak félmeztelenre vetkőzni, amelynek megfelelője a bikinis felsőtest lenne (nem a monikoni persze), de azért ez nem kiegyenlített két szám. Azért nap mint nap megyek, és imádom. A kertet.

És ma reggel arra keltem, hogy Tomi keservesen hüppög, nem tudom megvigasztalni, egyre elkeseredettebb, veri magát az ágy oldalához, a cukrot kéri, mutogat, a cukorkát, ami ott van, a Marcinál, Marci közben édesen alszik, nincs ott semmiféle cukor, alig kapnak ilyet, csak a gumivitamint meg az extracsodabio, almaléből készült gumimacit, de ez most nem az. És amellett, hogy rettenetes erre ébredni, önző okokból is rettenetes, mert reggel rögtön kellene az a pár perc, negyedóra, amiért hétköznap képes vagyok ötkor kelni, a kávé, a friss illatok a parkból, az üres gang, a “nyaralunk, tegnap esett, és most enyhén mocsárillatú, de sokat ígérő a reggel” érzete, szóval mindemellett teljesen megértettem Tomit, a mélységes vágyát az álombeli cukor után, a csalódottságot, hogy majdnem itt volt, de nem lesz, mert nincs. Ébredtem szerelmesen olyan iránt, aki előző este még csak nem is vonzott, sőt. Mentem volna hozzá csak az álom miatt, számonkérni az egész történetünket, ami abból a néhány percből azonnal megteremtődött. És volt olyan is, akivel talán még nem találkoztam, talán csak nem létezik. A harmadik kar fantomfájdalma ez, vagy inkább Bogoly Berti Mindenízű Drazséja, a sosem kóstolható egészélet ízzel, csokoládéval, hányással, kísértettel, gázszámlával, tápiókapudinggal és köldökecsetelővel és az ikrek mellett még egy kislánnyal.

(Nem tudtam leírva hagyni, hogy “az ikrek helyett”.)

 

4 thoughts on “#195

  1. jaj, te is lányra vágytál? ebben a csalódásban is hasonlítunk 🙂 az álmos résszel is teljesen tudok azonosulni. most épp egy negatív álom nyomta rá a hangulatát a napomra, de a másik is ismerős.

  2. Már terhes voltam, amikor egy kislányszülinapra voltam hivatalos. Rosszul voltam a rózsaszin giccsömlenytől. Onnantól buzgón imádkoztam, hogy fiam legyen… 🙂 Tudom, mindkettöböl van ilyen is , olyan is, csak eszembe jutott most, hogy irtátok ezt…

  3. Hát, vágytam lányra, de most, hogy fiaim vannak, azt gondolom, hogy jobban el tudom mondani egy fiúnak a nőket, mint egy kislánynak. 🙂 És inkább robot, mint póni. Bár lehet kislánynak is robotja, csak az habot ver meg ilyenek, nem? 🙂
    (Amúgy tényleg, nemrég voltunk kislányszülinapon, és csak tőlünk kapott könyvet, teljesen uniszex cuccot, a többi csillogott-villogott, pedig igazi tökös nő az édesanyja, és a leányzó is karakteres.)

  4. Azt gyanitom, pont mi fius anyák tehetnénk.nagyon sokat azért, hogy a mai lányok már ne olyan hazug elvárásokkal nőjenek fel mint mi. Csak a konkrèt hétköznapokban nem mindig világos, hogy mit kéne mondani vagy tenni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s