#185

Egyébként amikor nem bölcs vagyok, boldog és bagasröptű (hahaha), akkor ezerrel hajtom a szopórollert (egyszerűen remek ez a szó), tehát nem az van, hogy akkor jó a dolgom, amikor egyébként nincs rossz.

A teljesség igényével a lista (és minden ötletet szívesen veszek, ami a lista kurtítását segítené):

Szobatisztaság: kipróbáltuk az éjjeli pelenkanélküliséget, a fiúk nem akarnak pelust, ellenben négynaponta összepisilik magukat, jó esetben azonnal felkelnek rá, sírva persze, akkor azon melegében húzom le a speciális ágybetétet, rosszabb az eset, ha alszanak tovább, akkor reggel elég penetráns a szag. Tegnap végül visszaadtam rájuk a pelust, persze megint szárazzal keltek, és mentek wc-re, de nem tudom, mi a jó, ha hagyom őket bepisilni, vagy ha már hetek óta minden pelenka száraz reggel, akkor nekifutni újra. Tomi egyébként ügyesen tolja, Marci sajnos minden második wc-be pisilésekor egyszerűen mellépisil, tehát napi programom a húgytakarítás, cserébe egészen kitolódott a komforthatárom. Ja várjunk, ez nem nyereség?

Fogorvos: ez még nagyobb szívás, mint amivel számoltam, van egy hidam (sajnálom, ez nagy coming out, gyűlölöm, hogy ilyen gyenge a fogam, ez a dokumentált enyészet), alatta volt gond, a hidat le kellett szedni, de nem ment szép szóval, nem ment vésővel, végül leverte-levagdosta a doki, életem egyik jegyzett nyomasztó élménye, kiderült, szarul feküdt az ínyre, az begyulladt, csak reszelni kellett volna rajta, nade majd az újon, ami elkészült, egy vagyon, egy autó van a számban, nem az anyaga, csak az ára, node a fogam, amire rámegy, az ínygyulladás után is fáj, gyökérkezelt, akkor újra kell kezelni, volt antibiotikum kúra, hasznontalanul, most hetek óta azért járok vissza, mert a tömést próbálja a doki kiszedni, de nem megy, már pénzt sem kér a kínzásért, csak idővel, szitteridővel fizetek, merthogy egy ideje ezért jön a szitter, hogy én elmehessek fogorvoshoz, ellenben most feladta, és átküld valami gyökérkezelés specialistához. Közben az van, hogy nekem sok a tömött fogam, mert jópár évig csikorgattam álmomban, és a fognyakaknál ez berepedezést okozott, ezekre jön fedőtömés, na, ezt az egyiknél korrigálni kellett néhány hete, cserébe tegnap este leesett és le is nyeltem. Már csak időpont kellene, de hogyan, ha ezek a fránya takonypócok vagy betegek, vagy csak valami reszelendő van rajtuk.

Az ortopédus: Marci lába befelé fordul, szerintem elég látható, érezhető, ahogy sétál, de soha senki nem jelezte (bölcsi, védőnő, státuszvizsgálat), ez nem szemrehányás, csak olyan vicces, hogy anno azt hittem, ezek azért vannak, hogy ellenőrizzék, minden ok, valójában azért, hogy ellenőrizzék (jó esetben), hogy nincs-e nagy gáz velünk. Persze az ortopédiára nem megy csak úgy az ember de szereztünk időpontot, vittem a gyereket, kiderült, hogy lazák az ízületei, a könyöke is kiáll, ha kinyújtja a karját (az enyém is, ez van, akad, akinek horror látvány, nem egyenes a kar, a felkar, hanem szöget zárnak be, mit lehet tenni, újabb testszégyen?), szóval ami cipője volt, az kuka, most először talpbetét, az egy hét, ahhoz vásárolni cipőket, amibe belemennek, aztán rendelt ortopéd cipő lábra, de itt hüpphüpp-barbatrükk, kiokosított a doki, az a lényeg, hogy a recepttel elég szeptemberben rendelni, mert 90 napig jó a recept, és akkor az ember drága téli bakancsot kérhet, mivel 6-8 hét, mire elkészül, és szerecsés esetben jó a gyerek lábára. A többi cipőt (bölcsi benti, otthon benti, utcai, utcai esőbe stb.) recept nélkül kell beszerezni, jó esetben ezek betétesek, akkor lehetnek konfekciócipők, rosszabb esetben ezek is lábra gyártottak, szóval a gyerekek lábára is rá lesz pakolva egy autó (ja, mert Tominál is kuka az összes cipő, mert ha nem magasszárú, az felejtős a doki szerint). És oké, pénz, pénz, pénz, de idő is, mert a boltig el kell jutni (nem fél nap szabi, mert nem lehet csak fél napra elkérni őket bölcsiből), vagy mehetünk bölcsi után, de akkor már elég fáradtak, és egy esetlegesen egy órás próbálgatást, amikor néha az egyik tesó, néha a másik próbál, nem bírnának hiszti nélkül. Én sem. Szerencsére rengeteg a szabim, hiszen alig kellett idén betegségekre, meg kell majd az egy hónapos bölcsiszünetre. Oh wait!

A fül-orr-gégész: éjjel nem vesznek orron levegőt a fiúk, horkolnak, ha mégis, ez orrmandula para. Voltunk a Heim Pálban az ambuláns rendelésen, ahol 3,5 órát vártunk, tudtam, hogy sok idő lesz, vittem kaját, piát, játékot, igen ám, de akkora tömeg volt, hogy nem volt hely a rendelő előtt, csak sokkal messzebb, de ott meg nem lehetett hallani a betegértesítő rendszert (asszisztens kijön, elkiabál három nevet), szóval nem tudtunk nyugiban leülni játszani, enni meg nem lehetett a kiírás szerint, mert a vizsgálattól hányhat a gyerek, és jaj. Kaptunk orrcseppet, kilátásba helyeztett orrmandula-műtétet, amit én nem akartam, végre találtam időt, bejelentkeztünk egy magánrendelésre. Itt végül csak 10 percet vártunk, utána hosszan mesélt a doki, pl. elmondta, hogy amúgy a nyelvcsapja a fiúknak kétágú, ez semmit nem jelent, csak nem nőtt valami össze, ami lehetett volna rosszabb is (ennek a skálának durvább értéke a nyílt szájpad), namost azóta néztem lámpával, és mintha Tominak nem is lenne kétágú, ez most segít a bizalom megélésében, de azért hiszek a dokinak, persze, ennyi pénzért? A doki felírt ezt-azt, kúra napi három infralámpa orrcseppekkel, namost ez azért jó, mert reggel és este ok a dolog, de napközben bölcsiben vannak, ahol ilyet nem fognak a gyereknevelők intézni, így egy hónapig még korábban lelépek a melóhelyemről, rohanok értük, hazajövünk, lámpázás mesével (mert persze miért ülne a gyerek egy helyben egy vakító piros lámpába nézve, ha nem azért, mert mögötte megy a shaunthesheep), mese után nyugtatás, nem, nem lesz több mese, menjünk játszóra. Így a szitterrel is macerás az élet, mert meg kellene tanítani a lámpabeállításra, a meseelindításra, egyelőre a folyamat előtt vagyunk, de meg kellene történnie, különben nem jutok el a fogorvoshoz, ami pedig most elég égető. Micsoda mázli, hogy

A gyerekek betegek: A gyerekek betegek. megint. Kiütések. Szájban afta, emiatt Marci nem eszik, teljesen maga alatt van. Kis láz. 7 nap itthon. Játszótérre ne menjünk, mert más gyerekek elkaphatják. Jó hír, hogy így a napközbeni lámpázás meg van oldva. Rossz hír, hogy. Hát a többi.

Arra vágyom, hogy hagyjanak kussolva játszódni, olvasgatnék, főtt kukoricát eszegetnék, nem kiabálnának percenként, hogy anya, holaaartudituu (ez a szemérmetlenül drága kis szar, amit elgyengülve megvettem nekik a könyvhéten, egy vagyon volt, járt hozzá valami újság is, persze nem érdekli őket, Lego Star Wars, aha, komolyan, nem vagyok burzsuj, konkrétan a fogamhoz verem a garast, de valahogy nem volt erőm nemet mondani), bár múltkor már vicces volt, amikor kérdeztem Tomit, hol a figurája, azt mondta: “Ott van, ahova tettem.” Marci meg azt mondta hasonló kérdésre: “A figura valamikor megvan, valamikor nincs meg.” Ők is bölcsek, boldogok és bagasröptűek.

Amúgy meg mindezek mellett nem olyan szar az élet, és máris jobb a kedvem, hogy itt panaszkodhattam, de nem sajnálom magam, mert ezek mindegyike kicsi gond. És még belefér. Bagatell az az egy autó a szájban, meg a másik lábon. És eljön az időm, amikor ott lesz a harmadik, amit majd én vezetek.

Addig beérem azzal, hogy kicsi gondok mellé egészen szép örömök is jönnek, pl. évek óta először értékelhető színházi produkciót láttam (nem azért, mert amúgy csak szart, hanem mert szart se), mesedarab volt (Gólemese), de nevettem, szerettem, őrület, hogy vannak színészek, akik színészkednek, és engem is bevon a világ, de nem csak engem, hanem a fiúkat is, akik biztosan nem értették a felét sem, de azt látták, hogy itt játszanak, és tátott szájjal ülték végig az egy órás darabot. Sőt Tomi még szerepet is szerzett. A jelenetben egy csodás gránátalmáról volt szó, aminek a magja elültetve egy nap alatt fává cseperedik, gyümölcsöt hoz, de csak olyan ültetheti el, aki sosem lopott. És hát sem a szultán, sem a kincstárnok, sem a tanácsadó nem vállalta. Akkor a szegény cipész a közönséghez fordult, költői volt a kérdése, de Tomi hangosan bekiabált, hogy: “Én! Én elültetem azt a magot!” Könnybe lábadt a szemem, úgy nevettem/meghatódtam, és persze mindenki nevetett, az ártatlan gyermek, aha, aki simán azt mondja, hogy neménvoltam, a Marcivolt! Viszont simán elhiszi, hogy elültetheti a magot.

Szerintem ennek a posztnak itt vágom el a folyamát.

2 thoughts on “#185

  1. Persze fogalmam sincs, mi a “helyes”, de én visszatértem a pelenkához, ha volt még bepisilés. Talán érezte a kölök, hogy ez “ciki”, és eröt vett magán, vagy öt is zavarta a pisiszag és a hideg, nem tudom, de ez bevált.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s