Tegnap, életem harmadik masszázsa végén I., a későötvenes, gyermektelen masszőr homlokon csókolt. Nem hiányzott, magam is furcsának érzem most leírva, de valójában helyénvaló volt, rendjén lévő.
Lehet, hogy a végén belakom ezt a világot, csak nehogy az legyen, hogy mire jó puha, sajátszagú lesz körülöttem a kuckó, addigra lehet is menni mosásba, szevasz, villanyoltás, tessék egy kicsit csukott szemmel hallgatni a mesét.
nimbusz 