#177

Tegnap, életem harmadik masszázsa végén I., a későötvenes, gyermektelen masszőr homlokon csókolt. Nem hiányzott, magam is furcsának érzem most leírva, de valójában helyénvaló volt, rendjén lévő.

Lehet, hogy a végén belakom ezt a világot, csak nehogy az legyen, hogy mire jó puha, sajátszagú lesz körülöttem a kuckó, addigra lehet is menni mosásba, szevasz, villanyoltás, tessék egy kicsit csukott szemmel hallgatni a mesét.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s