Marci megint beteg, ezt meg kellene szoknom, de nem tudom. Mindig ugyanaz, mindig kicsit más, éppen annyira, hogy rettegjek, most, vagy most, vagy most már túl könnyelmű voltam, ezzel már rég be kellett volna menni az ügyeletre, ez a gyerek fuldoklik, szenved. Persze mindegyik újabb betegsége ad némi tapasztalatot, amivel valahogy talán egyszerűbb a következő, most csak 2 lidérces éjszakát toltam végig, a másodikon, amikor óránként keltem az asztmagyógyszer beadása miatt, és két beadás között sem tudtam igazán aludni, hajnal 4-kor bátran bevágtam a nagyágyút, az egyszer használhatót, a szteroidos kúpot, azóta javul a kölök.
Csak aludnék. Mindenen elérzékenyülök. Tegnap a kádban a gyerekek fürdetőjével játszottam. Űrhajós habfürdő galaktikus illattal: a víztiszta gélben aranycsillagok lebegnek, ha a kezembe töltöm, érintésre az apró csillagok finom csillámmá foszlanak szét, nekem pedig belesajdul a szívem. Egyszerre vagyok tőle szomorú, és nevetek: olyan lettem, mint Rosszcsirkeff Mária.
nimbusz 