#160

Jahajj, úgy szerettem volna írni a jó dolgokról, hogy leadtam a tavalyi melóm, ami az idegösszeroppanás szélére vitt – nem túlzás, az állapotom nagyon gáz volt, csak valamiért nem hiszi el senki, ha az ember maga mondja. Az viszont nem igaz, hogy a meló a ludas, nem a meló, hanem az, hogy gyerekek mellett toltam, szabadidőmben, amely így eltűnt. Meg arról, hogy lett egy új állásom, egyelőre alakulóban, de nagyon jó helyen, jövő héten kezdek részmunkaidőben. Meg hogy a fiúk a második hetet a kezdik a magánbölcsiben, és élvezik, habár reggel kámpicsorodnak kicsit, de nem sírnak, és én sokkal jobb fej vagyok velük, mert volt pár ajándékba kapott délelőttöm múlt héten, amikor ügyeletben vártam, hátha mennem kell a kiborult gyerekhez, de nem kellett mennem. És olvashatok, és néha alszom, és a fiúk néha szavakat mondanak és esetlen mondatokat, és már tudnék én is gyerekszáj aranyosságot írni, mert kijött ilyen abból az 50 szóból, amit tudnak (beleértve a hal szót, amely a néma tátogás, jóvanna).

De ehhez képest egy katasztrófa hozott a gép elé. A lakást béreljük, a tulaj decemberben jelezte, hogy emelne, de amúgy nem bolygatna semmit. Jó. Hétfőn (tegnap!) feljött, hogy ő igazából mégis eladná a lakást, de abszolút figyelmbe véve az igényeinket. Jó. Délutánra jött is érdeklődő, persze akkor fosta össze magát Tomi, de kértem 10 percet, és szalonképessé varázsoltam mindent. Ma meg jön a tulaj, hogy az érdeklődő megvenné a lakást, egy hónap múlva kellene mennünk. Nem, nem jó. A szerződésben is három hónap van. Jó, akkor próbál alkuldni. Jó. Persze szívdobogás, magas pulzus, sírás határa nekem, már éreztem, hogy ez nem lesz jó történet. Mi történt, ami miatt a hétfőn még “minden igényt figyelembe vevő” faszi kedden már eladná fejünk felől a lakást úgy, hogy tudja, képtelenség normálisan kiköltöznünk? Semmi, hirtelen valósággá vált, hogy pénzt kap. Ennyi. Azóta még az is kiderült (de ez meg nem erősített hír), hogy mégis úgy tárgyalt az ingatlanossal, hogy mi két hónap múlva már nem leszünk a lakásban, és így adta el a vevőnek a lakást. Eladta? Aláírt valamit? Nem tudom, de tegnap óta valaki kirántotta a lábam alól a talajt, most nekem lázasan kell lakásmegoldás után kapkodni, ráadásul úgy, hogy ilyen gyors pálfordulás után nem vehetem azt sem biztosra, hogy nem fog úgy kellemetlenkedni nekünk, hogy az a gyerekeket érinti (pl. addig csenget, amíg fel nem kelnek, ártalmatlan dolog, ugye? nem egy rendőri ügy). Félek. És nagyon szorongok.

#158

Ha tudnék fotózni, ha lenne készülékem, ha nem nézném közben a pulyákat, honnan esnek le, talán akkor is minden ugyanolyan volna, akkor sem lenne semmi más, csak Marci és Tamás, joccakát, legalább poszt van. 🙂

IMG_20160112_115815

IMG_20160112_115732

IMG_20160112_115115

IMG_20160112_115043

IMG_20160113_113914