Hallgattam ezt a gyerekdalt, és elszörnyülködtem: hogyan hagyhattam, hogy a csoda érzése elhagyjon? Az az érzés, amikor megyek az utcán, hallgatom a zenét, és minden tárgy, élőlény jól körülírt, pontos, minen lépésem tiszta, erős, kilégzés, belégzés, ahogy lépek, minden ütemben benne van, hogy ez igen, ez az élet, élek-élek-vagyok, most teljesen vagyok, milyen nagyszerű, mennyire egyszerűen itt van.
Sok volt a nehézség, sokszor kellett átlépni az árnyékomon, végül elfogyott az erőm, és rám torlódtak ezek az árnyak, vastagon felgyűrődtek, de most jobb lesz. Jön új munka, jön a gyerekeknek csana, jön a mozgás, a testszégyen felszámolása, jön a több kontaktus másokkal, a több jelzés mások felé, szóval van mit tenni, erre a napra egy kis olvasás, egy pohárka bor, egy sorozatepizód befejezése a terv (múltkor elaludtunk rajta, előtte bele sem kezdtünk, ilyen ez a szünidő).
Mindenkinek, aki idetéved, hasonló csodát kívánok, tiszta lépteket az utcán.
nimbusz 