Az utcán hevert:
Egyébként jól vagyunk, extrém módon nincs időm a gép elé telepedni, ha mégis, akkor ügyeletben vagyok, ugrásra készen, kis cikkeket olvasok, macskás gifeket szeretgetek, mások posztjait lájkolom, hogy jelezzem, még élek, még fontosak.
Cserébe elég aktív a nemgépes idő, idilli napok voltak, aztán nehezek, sírósak, aztán megint idill, írni kellene róla, de átélni még jobb.
Néha jön ide fotó a fiúkról, most is itt az ideje, lassan másfél évesek. Egy ruhás kép, melyen Tomi buta arcot vág – valójában serpenyővel verték a konyhakövet, csak ők örültek őszintén.
És egy aputestű, könyvek felé mászó:
Nagyjából meg is van, mivel telik el az időm: gyerekek, serpenyő, könyvek.
nimbusz 