#123

Volt megint kórház, szomorú, de nem is szomorú, inkább reméytelen, kietlen történet, tanultam belőle, a lényeg annyi, hogy vasárnap éjjel bementem Marcival aggódva, másnap eljöttünk saját felelősségre, olcsón megúsztuk, persze be sem kellett volna menni, de a helyzet az, hogy szereztem így elég tudást, tapasztalatot, hogy máskor ne, vagy ha mégis, akkor hova és hogyan.

Azóta magas láz mindenkinek, én megdöntöttem a személyes rekordom, de 39 felett már mindegy, mi van, ugyanaz a torzult tudatállapot nekem. Vicces történet, hogy tegnap áthívtunk egy rokonunkat segíteni, mert a fiúk 38,5-nél javában tépik a könyveket, míg én az ágyról alig bírok feltápászkodni, szóval kellett a támasz egy picit. A rokon jött, tényleg szuper volt, segített, aludhattam egyet a fiúkkal ebéd után, aztán átkattant a segítség valamibe, amit úgy neveznék, “megmutatom, hogy mindent megoldok”. Mindenáron be akarta pelenkázni a fiúkat, de én csak pihenjek, megoldja, viszont hol a popsikrém, hol a törlő, hol a lázmérő, de ne keljek fel, maradjak. Végül megoldotta, és távozása után vettük észre, hogy mindkét gyerek tiszta pisi: a pelenkákat fordítva adta rájuk, mármint úgy, hogy a nedvszívó felük volt kívül. Rohadt nehéz lehetett így felragasztani, le a kalappal. 🙂

Erről viszont elindult egy gondolatszál bennem, nagyon érdekes posztokat olvastam két olyan blogon is, amiket szívesen követek, Isolde a problémamegoldásról írt, Vaslédi a házimunkáról.

Többször találkoztam olyan emberekkel, akik checklist alapján végeznek el egy feladatot. Porszívózós példával élve nekik az a porszívózás, hogy mondjuk minden szabad felületen végighúzzák egyszer oda-vissza a porszívó fejét. Engem ez a fajta kezelési módszer rohadtul idegesít, ugyanis csak akkor hatékony, amikor a padló egész felületén szépen, egyenletesen van kosz. Ami persze abszurd, vagy fogalmazzunk úgy, ritkán fordul elő. Nem optimális ez a kezelési módszer akkor, ha mondjuk egy pohár tört el valahol, illetve akkor sem, ha nagyon koszos a lakás, és bizonyos helyeken a huzat, járkálás, evés miatt több a kosz, és nem elegendő egy oda-vissza huzigálás. A legrosszabb pedig az, hogyha szólok, hogy a porszívózás nem volt sikeres, mert bizony maradt kosz, akkor az illető megbántódik, hiszen ő végigcsinálta a porszívózás folyamatát, az nem lehet.

A porszívózást hoztam fel példának, de ez csak egy egyszerű tevékenység, amely akalmas a bemutatásra. Volt ilyen kollégám, aki informatikusként dolgozott. Roppant lassan csinált meg mindent, és az esetek egy részében hibásan, takarítani kellett utána. Nagyon megántódott minden egyes alkalomkor, amikor óvatosan felmerült, hogy hát de ezt voltaképp miért így csinálta, amikor így szar. De hát ez a lista, így kell. Ő szegény buta volt, nem volt arra képessége, hogy felmérje a valóságot, és lássa, hogy szükséges-e módosítani a checklistet vagy sem. A cég megtartotta, mert az átlagos esetekben voltaképp jól elboldogult, illetve kicsit sokáig húzott egy egyszerű feladatot, de legalább volt kire letolni a favágást. Persze demoralizáló volt, más szempontból pedig a céges feszültségeket mind elvitte, megvolt a bűnbak, még ha ő nem is értette ezt meg – illetve éppen ezért pláne jól működött bűnbakként. Mondjuk én meg időközben eljöttem a cégtől, nem tudom, hova fajult a helyzet.

Egy másik ismerősöm tényleg így takarít, ő nem buta, viszont foggal-körömmel ragaszkodik egyfajta háziasszony ideálhoz, amit fene tudja, honnan szedett, hogyan alakított ki, mindenesetre “ég a keze alatt a munka”, mindig mindenbe belekap, siet ide, siet oda, sürög-forog, és voltaképp halad is a dolgokkal, de sok minden nem 100%-os, míg másokra feleslegesen sok időt szán, mert a képzeletbeli checklist vezeti, amelyhez képest a valóság bohém módon eltér.

Ám mindennél jobban idegesít, ha ez a checklist azért merül fel, mert az illető lusta. Ha nem akar a feladattal foglalkozni, ezért a minimálisan még elegendő tevékenység az, amit hajlandó megtenni.

Azaz persze nem ilyen egyszerű számomra sem a helyzet, az ember élete során sokszor dolgozik így, bizonyos dolgok esetében egészséges, ha nem adja át szívvel-lélekkel magát, vagy legalábbis a szükséges minimumra szorítkozik, például ha értelmetlen a tevékenység, ráadásul tétje sincs, ámde kötelező, illetve mindenki a maga élete alakítója, azt csinál a saját checklistjeivel, amit akar, tud, amire lehetősége van.

Viszont, hogy a porszívózásnál maradjak, nagyon fáj az a szívemnek, ha végül nekem kell a valódi helyzetet felmérve tényleg kiporszívózni. Ez árulás szerintem, ha a másik ember okos, és tudhatná.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s