#114

Majd lesz olyan poszt is, hogy mi történik velem/velünk mostanában (értsd: elmúlt hónapok), most csak egy rövid eszmefuttatásra jut idő.

Nézem, nézem a fiúkat, gyönyörködöm bennük, egészségesek, nagyok, ügyesek, okosak, mindkettő a maga módján, maga útján (amely út néha az, hogy a másikat követi éppen), és megakadok azon az egyszerű kérdésen, vajon szépek-e. Gondolkododás nélkül merül fel bennem ilyenkor a második kérdés magamban: ugyan már, hiszen fiúk, miért kellene szépnek lenniük. És ugyanígy gondolkodás nélkül csapom le a választ: hogy ne nevessék ki őket, ne legyen nekik cikis az élet.

Nagyszerű.

Ott az első kérdés: tényleg, miért kellene szépnek lenniük? Miért kell szép kisbabának, gyereknek lenniük. Miért kellenek seprős pillák, hatalmas szemek, fodros babaszáj, gödrös orca? A gyerekeknek semmire, ők úgy léteznek, olyan őszinte örömmel, akár az állatok, akár egy három lábú macska, nem taszító sem neki, sem macskatársainak a három láb, a furcsaság, a hiány, macskák, ez a fontos. Hozzáteszem, mostanában mindenféle játszóházban, foglalkozáson gyönyörködöm a gyerekekben, mind szép, még az is, akit eleinte újra meg újra megnézek, mert furcsa, mert madárszerű, mert manószerű, mert asszimetrikus, de mind olyan szép, akár a macskák, tisztán csak ők maguk, gyerekek. Hogyan lesz ennyi nem-szép felnőtt?

Aztán megakadok azon is, miért gondolom, hogy csak a fiúknál nem baj, ha nem lesz szép ember belőlük? Lánynak mindenképpen szépnek kell lennie? Persze, annak, hiszen én valahol elkanyarodtam a szépségtől ( de hol, nézem gyerekkorom, és szép voltam), és kín volt, és cikis volt, és a saját apám piszkált, és csúfoltak, és röhejesek voltak a ruháim, a viselkedésem.  Hát így, hát innen jön, hogy szépséget akarok nekik első rávágásra.

Annak viszont örülök, hogy néha meg azt méregetem, okosak, érzékenyek, intelligensek lesznek-e, lesz-e humoruk, és amikor ezeket firtatom magamban, vajon mi van, ha kiderül, hogy valamelyikőjük buta, egyszerűen tompa lesz, akkor mi van, miért fontos az ész, az éles, játékos elme, ilyenkor azt vágom rá gondolkodás nélkül, hogy az élet úgy sokkal kalandosabb, vidámabb. És nagyon örülök, hogy nem azt: mert tompán az élet szívás.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s