Élünk, megvagyunk, csak nagyon-nagyon durván elfogyott az időm, ami maradt, az a podcastra (olvasás) ment, illetve I. most itthon van, közös időtöltésre szánjuk. No meg betegek voltak a fiúk, ez némely éjszaka 10 percenkénti ébredést jelentett, aztán alakult a helyzet.
Sulemia blogján olvastam a túlérett, lehulló posztokról, tökéletes a kép, így gázolok nap mint nap a szottyadt, de még csábítóan egészségesnek tűnő szövegek között, majd egyszer felszedem őket, lekvár, pálinka, csupa nemes dolog lesz belőlük, hát hogyne.
Hogy mégis életben tartsam a blog fizikai verzióját is, gyorsan egy-két fotó.
Ez ma készült a gyerekorvosi rendelőben. A falat borító zománcvalami nyugtalanító részletekben gazdag.
Ez pedig a két kis beteg, Marci, az elf fülű, és Tomi, aki nemelf-fülű.
Marci még hisz abban, hogy ha sokáig nézi a leesett tárgyat, az akkor meggondolja magát.
Hirtelenjében ennyi. Nem túl jó fotók. Viszont maiak, frissen, a fáról.
nimbusz 