#108, ami igazából #110

Élünk, megvagyunk, csak nagyon-nagyon durván elfogyott az időm, ami maradt, az a podcastra (olvasás) ment, illetve I. most itthon van, közös időtöltésre szánjuk. No meg betegek voltak a fiúk, ez némely éjszaka 10 percenkénti ébredést jelentett, aztán alakult a helyzet.

Sulemia blogján olvastam a túlérett, lehulló posztokról, tökéletes a kép, így gázolok nap mint nap a szottyadt, de még csábítóan egészségesnek tűnő szövegek között, majd egyszer felszedem őket, lekvár, pálinka, csupa nemes dolog lesz belőlük, hát hogyne.

Hogy mégis életben tartsam a blog fizikai verzióját is, gyorsan egy-két fotó.

Ez ma készült a gyerekorvosi rendelőben. A falat borító zománcvalami nyugtalanító részletekben gazdag.

IMG_20141229_122623

Ez pedig a két kis beteg, Marci, az elf fülű, és Tomi, aki nemelf-fülű.

IMG_20141229_191131

IMG_20141229_191118

Marci még hisz abban, hogy ha sokáig nézi a leesett tárgyat, az akkor meggondolja magát.

IMG_20141229_191240

Hirtelenjében ennyi. Nem túl jó fotók. Viszont maiak, frissen, a fáról.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s