Egy kis tetszelgés nemeslelkűségemben: ezt tegnap vettem kilenc konzervért.
Egyébként nem olvastam igazán semmit Máté Angitól, néhány vers, szövegrészlet és ő maga, fotókon, ennyi elegendő volt, hogy komplex érzelmeim legyenek a művészetéről.
A mondatot pedig véletlenül választottam ki, mutattam I.-nek, miféle jótékonysági aukció zajlik, mondta, hogy szálljunk be, jó, akkor ezt most megveszem, hát így.
Azaz így:
És szívfájdítóan jó szavak vannak ott, mintha tényleg megvehetnék valami örök dolgot.
És ami mlég jó az egészben, hogy nem pénzt adunk, hanem válogatni kell a boltban, ne lencse meg bab legyen a menü, hanem esetleg más, amit én szeretek, nyalánkság csak úgy, ne mindig a túlélés legyen a cél.
nimbusz 