Nehéz

Néhány napja mondtam valakinek, akivel összefutottam az utcán, hogy nem a halhatatlanságot kaptam a gyerekáldással, hanem a halandóságot.

Most nagyon hosszúak a napok, nagyon rövidek az éjszakák, de ez a bő 10 hónap mintha másból állna össze, nem egymás mögé pakolt, súlyos, kemény kihívásokkal, árnyék- és korlátátugrásokkal nehezített napokból. Lassan egy évesek a fiúk, és a jövőm hirtelen elfér egy emlékkönyvben (néhány oldal sarka behajtva, körbesatírozva: titok). Eddig 10 év egy emberöltőnek tűnt, számtalan könyv, zene, beszélgetés, élmény, emberekkel töltött pillanat fért bele. Ma már semmi ez a 10 év, hiszen még csak akkor mennek ötödikbe!! Én látni akarom, amikor felnőnek, ahogy megöregednek. És rettegek, hogy elvész egy kicsi is a hátralévőből. És nevetséges, mert azt sem akarom, hogy a teljes életüket láthassam, mert akkor előbb fejezik be ők, mint én. Nehéz, na.

2 thoughts on “Nehéz

  1. Kedves Nimbusz, pár hete olvasom a blogod, és nem tudtam megállni, hogy ne szóljak hozzá. Több bejegyzésed is szíven ütött már, és itt pedig rögtön az első mondatban tökéletesen megfogalmazod, ami már olyan régen kavarog bennem, így “háromgyerekes anya”-ként. Köszi.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s