Könnyű

Valami változott, nem én, mert ugyanaz a hisztérikus, magát szégyellő, rossz anya vagyok (anya volnék? még nem így gondolok magamra), mégis, valami formálódott, és egy verssor jár a fejemben, zbz egyik sora “a sűrű sár szívemről lepattogott” (muhaha, az oldalon még szerepelnek az én verseim is, most belenézve nem jók, nem rosszak, az Áru most is valami nekem, de ugorjunk, nem ez most a téma).

Valamit talán kinyitottam, talán az új babakocsi, talán a jó idő, talán az, hogy egyre több a kapcsolat Marcival és Tomival, nem tudom, de a nehéz órákhoz könnyű órák is járnak immár minden nap. Nem egy-egy jó pillanat, sokszor, nem. Folyamatos örömidő. Nem volt bajom a hordozással, leszámítva, hogy csak az egyik fiút tudom magamra kötni, így a felszabadulást éppenhogy nem élem meg, szóval nekem a testvérkocsi adta most meg a lehetőséget. Messzebbre sétálok, több teret járok be, dolgokat intézek, leülök, olvasok, sütit eszem, a Madách téri szökőkutat nézzük (nagyon szeretik), kutyákat nézünk (imádják), bulátát eszünk (azt is imádják).

Emberekkel találkozom véletlenül, de nem ám odabiccentős, továbbállós találkozások ezek, nem, igazi megállások, beszélgetések, nevetgélések közös ismerősökről, ismeretekről, könyvekről, a világ dolgairól.

Kalandom is volt, betértem egyik nap egy kedves kávézómba, ahol egy fura figura a főnök, most a kávézó félig zárva volt, a bejárat előtt egy szék, bent világosság, olyasmi magyar zene, mintha a szépemlékű F.O.System idén újra kitolna valami zenét (vagy csak valamiért az ugrott be), tébláboltam egy sort, majd eltoltam a babakocsit, de a fura főnök kiszakadt az utcára, behívott, kiderült, bezárta a boltot, mert unta a napot, sok a mosogatnivaló, nem volt kedve hozzá, csapongott ide meg oda, furább volt, mint szokott, azt gondoltam, beszívott, de nem láttam a szemén, a szagot sem éreztem, lehetett más drog, lehetett csak egy drogmentes megbicsaklás, vagy ő mindig ilyen, de most, hogy már harmadszor találkoztunk, még kevésbé viselkedett, mindenesetre összevissza beszélgettünk, süteményt tukmált belém, pénzt nem fogadott el, az egész varázslatos volt, de nem úgy, akár egy gyerekmese, ez már YA, fenyegető, súlyos, terheltséget hordozó, most azt mondom, a harmónia hiánya tette, hogy aggódtam, nem magamért, de a fiúk miatt bezárva éreztem magam, no meg rám nehezedett az is, itt valaminek a megváltója, felszabadítója kellene legyek (nem mint nő, hanem mint betérő jótét lélek), de én nem tudok felszabadítani, feloldozni, mert súlyos kötelékeim vannak, ide vannak hozzám kötözve ezek a kisfiúk, akik csak imbolyogva, kapaszkodva tudnak megállni a lábukon, én magam kötözöm nap mint tovább a madzagokat, mindenki más gondja csak másodlagos lehet, MVP hajtómű ugye, amire fel is kerekedtem két szelet tarte tatin után, és elköszöntem, cserébe viszek ajándékba könyvet, ez is valami, a könyv cukorka adagolású felszabadítás.

És ma voltam Ringatón, amit élveztem, egyrészt bejön az éneklés, mentsvár volt eddig is a fiúknál, másrészt sikerült menedzselnem a két, hatfelé mászó fickót, harmadrészt Timussal is beszélgettünk kicsit utána.

Ééés ma felhívtak az Otthon Segítünktől, és jön A Specialista, AKi az Ikrekhez Ért. Izgulok, megérdemlem-e. 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s