Bajos

A fene tudja, hol olvastam mostanában, miszerint a nőket támadják, ha nincs gyerekük, és semmibe veszik, háttérbe tolják, ha már van. Az Ők homályos tömege persze az arctalan közösség, egyáltalán nem holmi lövészárok másik oldalán várakozó férfinépség. Személy szerint én mindenféle emberrel találkoztam az elmúlt 9 hónapban, és semmilyen tendenciát nem tudtam megfigyelni, melyik nembéli embertársam segítőkész, melyik szarik rám magasról, ha a gyerekekkel próbálok akadályokat venni. Nem csak az utcai közelekedésre gondolok, hanem a létezésre. Néhány példa innen-onnan. Luxemburgi barátom már kétszer meglátogatott, gödöllői (ex)barátnőm még nem látta a gyerekeket, egy olyan kerületben élek, aminek nő a polgármestere, ettől teljesen függetlenül nincs a közelben posta, ahova bejuthatok akár egy szimpla babakocsival is – a Hegedű utcainak olyan magasak, meredekek a lépcsői, hogy esélytelen. 😦 Amikor ide-oda pakolgatom a kocsit, kiszámíthatatlan, ki jön oda segítségét felajánlani, 18 éves, cigiző kamasz vagy 87 éves nénike. És mégis.

Amikor a közösség tagjaként nézek magamrta, akkor látom, hogy ez a közösség, a kerület, az utca, a város, a társadalom nem arra készül, nem azt akarja figyelembe venni, hogy én gyerekkel élek, gyerekkel közlekedem, gyerekkel töltöm 7/24-ben az időm. Eltérek az átlag állampolgártól, akire optimalizálnak mindent. Ugyanúgy félre vannak tolva igényeim, ahogy a mozgáskorlátozottaké, hátránnyal élőké, az időseké (szépkorúaké), és mindez nem csak azon önző okból érint engem fájdalmasan, mert szerencsés módon csak a kismama kategóriába tartozom a felsoroltak közül, hanem azért is, mert a kismamákat elvárja a közösség, legyenek, legyen gyerek, szaporulat, és kismamák lesznek, gömbölyödnek, alakulnak, szép számmal élnek itt, civilben diákok, HR vezetők, festőművészek, végrehajtók, metróvezetők, és mégsem tudják, tudjuk kilobbizni a dolgokat maguknak.

Mindez csak pampogás (sajnos), egyrészt mert fájdalmasan érintett a múltkori bevásárlásom, amikor egy valóban aprócska babakocsival (és egy magamra kötött másik gyerekkel) mentem be a boltba, és háromszor kellett segítséget kérnem, hogy a polcok közé pakolt raklapos szarok, akciós vackok, félbehagyott kipakolások, kilógó wcpapírok között elférjek. Egy tényleg apró kis kocsival.

A másik meg ez a tumbler poszt. Az írója fiatal, szép, tehetséges költő, irodalmár, távoli ismerős, egy bántalmazó házasságból menekül, és egyszer csak elkezdte saját arccal, névvel kitenni a tumbler posztjait Facebookra is.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s