Most ez:
De kellene még a kutya mellé a macska, kint esne, bent pattogna az éppen beüzemelt konvektor, én olvasgatnék a sülő fahéjas alma illatában, majd szörnykaromként hasítaná át a vásznat a gondolat, voltaképp hol vannak a gyerekek, ki vigyáz rájuk, gondjukat viseli-e szépen, és ha igen, vajon mennyire ideges, hogy azért törölgeti most két igen virgonc ikerfiú nyálát, orrát, lohol a nyomukban, mert az anyjuk nagybőgőt hallgat az esőverte szobában, kutyával, macskával, könyvvel, már csak három, már csak kettő, már csak egy, vége.
nimbusz 