A cékla csodás izotópként tudja bemutatni a táplálék különböző helyzeteit, stációit: a kézből kiütött kanál landolását, a szájból kifolyt falat terjedési foltját, a szájba nyúló kéz terjesztő, szétkenő mozulatait arcon, lábon, az evés közben bekapott lábfejre kenődött maradékot, a fogzás miatt stabilan csepegő nyálban már csak finoman, diszkréten megjelenő rózsaszínt, az étkezés után egy órával feltörő, tejjel kevert bukás alattomos szétkenődését először csak ott, ahova hullott, a karon, majd a földre jutva már mindenhol, fenéken, térden, mindenhol, mindenhol.
De a cékla csodás, nem is izotóp, hanem vízfesték, mert szemben az almával, a barackkal, kis áztatás után nyom nélkül kijön a textíliákból.
A cékla a szerencsesárkány eleredt orra vére.
nimbusz 