Halolajkapszula

A fentebb említett dolog valóban nagyszerű, kisimítja a begyűrt idegszálakat, de igaz, amire a fórumokon felhívják a figyelmet: vigyázzunk, ne legyen halszagú. Nem is a minősége gyengébb a büdösebb fajtának, egyszerűen pokoli érzés a fogyasztása után órákkal is “Nagycsarnok alagsor” bukéjút böffenteni.

Mindenesetre ma csupa vidám dolog kívánkozik a posztba, hiába a fogzás, hiába a szeparációs szorongás, hiába, hogy eddig legalább stabilan 3 óránként ettek a fiúk éjjel-nappal, most pedig akár 10 percenként is ébrednek, illetve egy órát is ingerkednek az éjszaka közepén. Ezen mindenki átesik, ki így, ki úgy. Viszont.

– Üzembe helyeztük a komplett babakarámot, így kaptam fél nap önfeledtséget, amíg nyugodtan pakolásztam a konyhában (értsd, folyamatosan énekeltem, kiabáltam, ne féljenek, hogy eltűntem). Aztán kiderült, Tomi már fel tud ülni, ül is egyedül szépen, aztán eldől olykor, mint a zsák, arra, ami éppen útjába esik, szóval megint van miért figyelnem fél méterről, készenlétben, legalább ne a fakockát fejelje le a gyerek. És már Marci is toligálja a kis seggét.

– De ez semmi (jó, persze, nem, csak így posztban írva, szerepben tetszelegve), mert megdöbbentő dolgot vettem a Rossmannban. Van ugye a mágikus henger, amivel szöszt, macskaszőrt, miegymást lehet szépen felszedni textíliákról. A DM ezt cserélhető fejjel gyártja, és utántöltőt lehet venni a nyélhez. Nagyszerű. De a Rossmann! Ott a henger kétszínű, egy indigó ragasztólapot egy fehér követ, így mindig látszik, hogy az adott hengerpalást hol ér véget, hol kezdődik a következő, nem kell körömmel kapirgálni. És még van tovább. A Rossmann hengernek van tokja! Tokja, baszki. A nagy dilemma feloldása ez (márhogy ugye hogyan tárolja az ember a mágikus hengert, szőrösen, gusztustalanul, vagy tiszta, ragasztós felülettel, amihez így minden szar odaragad?).

– Rálicitálok az előző történetemre, merthogy. Az egész onnan indult, hogy egy nap idősebb hölggyel találkoztam a lépcsőházban, kiderült, ő Ráhel, kibérelte pár hónapra az egyik lakást az emeleten, Izraelben él, minden évben hazalátogat, most a régi, bevált albérlete nem volt elérhető, így ide jött, hozzánk, ámde a lakás bejárati ajtaján zárcsere volt, kapott új kulcsot, de az nem nyitja, a mobiltelefonja a lakásban maradt, jaj. Nem tettem mást, mint odaadtam a mobilom, a telefonszám megvolt neki a noteszében – elgondolkodtató, talán érdemes lenne vezetni egy ilyet, ne vesszen el minden szám a telefonnal együtt? peeersze, majd vezetek, lapozzunk -, felhívta a zárszervizt, megoldódott minden. Másnap bekopogott, és két csokit, valamint két kis gumilabdát hozott, utóbbiak vízzel töltött csodák voltak, egy-egy műanyag halacska, valamint számos apró, színes csillag úszik bennük, továbbá egy tárgy, amit dísznek véltem, de eltelt két hónap, és I. rájött, hogy azok bizony kis villogó ledek, amelyek a labda ütögetésére bekapcsolnak, és piros-kék fények futnak, akár egy baleset helyszínén. A labdák mind az ötünket elvarázsolták, ez az igazság.

2014-08-26_23-05-32_819 2014-08-26_23-06-26_155

– Ééés a hét/hónap/év vicce. Az ikres anyuka bemegy a Humblebundle oldalra, meg akarja venni azt az egy játékot, ami érdekli (pay what you want), aztán elgondolkodik, és azt mondja: “Ó, mennyi jó játék, inkább fizetek még 8 dollárt, és megveszek további ötöt, valamire biztosan jók lesznek.”

Badum tish.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s