20 éve ezen a napon…

Jól esik hazugsággal indítani a posztot, na.

Valójában nosztalgiázni jó, persze könnyű annak, akinek már attól bepárásodott a szeme, hogy este 11-kor kiment a lépcsőházba (bogarakat elengedni, ezért nem gyújtott villanyt), és rádöbbent a sötétség sűrűjébe bámulva, hogy fél éve nem volt este 7 óra után az utcán – el kellene utazni az éjszaka mélyére.

Szóval olvasom mások Sziget élményeit, és előveszem a naftalinba eltett sajátokat, a jegyeket, a VHK koncerteket, a hordón dobolásokat, sárban alvást, a Radiohead döbbenetes számát, amellyel a koncerten találkoztam, és havonta meg kell újra hallgatnom, az óriási vattacukrot, amelyel úgy sétáltam este 11-kor parádézva, akár egy napernyővel, egészen addig, míg rá nem eszméltem, hogy a vattaszálak lassan elolvadnak, és a hajamba csöpögnek. És még további szégyenteljes, rút és kevésbé rút, sőt szépséges emlékeket, mind olyan régi, hogy már az is nosztalgikus, amikor elkezdtem nem kijárni többé, és sajgott a levágott szív helye.

2014-08-16 23.39.47

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s