Szomorú dolgok posztja

Jobbára fáradt vagyok, és egyre többet gyönyörködöm a fiúkban, valami óriási változás ez a fél éves kor, látványos ugrás kis, gondozni való vegetatív élőlényből kicsi, lassan saját akarattal, tudattal bíró, keményen dolgozó emberpalántává. De ez a poszt szomorú dolgokról szól, ezért nincs helye itt az ujjongásnak. Azaz két apró, szomorú pillanatról.

Az egyik valamelyik reggel kapott el: hét óra lehetett, ébredeztünk, a fiúk még lassan nyíladoztak, egyikőjük éppen szopott hozzám simulva, a másik mellette, de a karommal még éppen elérve, ölelve, tágra nyílt szemmel, halkan gagyogva kezdte el a világ befogadását, nagyon békés pillanat volt. Ahogy néztünk bele a szoba terébe, a csak sejthető, a függönyön átszűrt erős fény lassan teljesen eltűnt, besötétedett odakint, vihar előtti sárga sűrűség vett körül minket, a függöny, a bezárt ablak miatt teljes csendben. Az a különös átalakulás akkor a világ utolsó pár perce lett, és arra gondoltam, hogy nem tehetek ennél többet, ha most megszűnünk mindannyian. Ez, a szoptatás, a másik fiú átölelése, a nyugalom kisugárzása, visszatükrözése, ennyit tudok adni a két fiamnak, ha mindjárt meghalunk. Nem kell semmit tennem, nem tehetek már semmit. Mélységes szomorúság kapott el akkor, ami nem tűnt el, most, ahogy írom, ahogy visszaidézem azt a pillanatot, közel hasonló erővel itt van. Akkor leszakadt végül az ég, nem volt vihar, csak özönvízszerű eső, és amikor arra gondoltam, még a macskát is ide kellene hívnom, majd elszégyelltem magam, hogy I.-t miért nem, aztán ezen el is kezdtem gondolkodni (valóban, miért nem? egyrészt mert mélyen aludt, másrészt mert a fiúk és a macska rám vannak bízva, általam, nekem kell gondoskodni róluk, ha mindennek vége, talán emiatt), nem csak úgy voltam, akkor elindult a nap óragépzete, Tomi hasra fordult, Marci lassan befejezte az evést, más dolgunk lett.

A másik szomorú pillanat most kapott el a netet böngészve; amint megláttam a fotót, kitaláltam, hogy megírom a világvége pillanatot is. Egyébként pedig egy lehetséges felnőttlét ez, nem az egyetlen.

tumblr_na9wcdvDeG1qewacoo1_500

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s