Kitudjahanyadik mérleg

Rossz

  • Néha teljesen kiborulok. Olykor egymást követő napokon is rám zárul a tömlöc ajtaja, a szobában üvölt a két gyerek, én éppen alkalmatlan vagyok arra, hogy szívemből másra figyeljek, mennék ki, csuknám be magam mögött azt az ajtót, de nem tudom megtenni, hiszen ha megtenném, hiába megyek ki, csukom be magam mögé a hangokat, azok ott várnak rám, sőt még erősebb kétségbeesés fogad, ha bemegyek, márpedig bemennék, ki más menne be, ha nem én, nincs itt más, és szívszorító, de ez a két fiúcska nem számíthat másra, csak rám, az egyetlen vagyok a világban, aki nap mint nap a létükön gondolkodik, aki próbálja őket és a világot összeereszteni okosan, persze ott van I., de ő valójában nincs ott, talán később, majd. Szeretnék valamit földhöz vágni, de csak a gond lenne vele, a macska belelép, úgyis én seprem össze, mert ennek a tömlöcnek én magam vagyok a foglára, kulcs a kezemben, de ez semmivel sem teszi könnyebbé a dolgokat, sőt. Hetente egyszer eljön a zokogás ideje, az legalább gyakorlati haszonnal jár, megkönnyít. Néha pedig emlékeztetnem kell magam, hogy a fiúk nem direkt csinálják, nem ez a szándékuk, hogy mellen vagy sebhelyen rúgjanak pelenkázás közben, hogy éppen akkor sírjon fel az egyik, amikor a másikat nagy nehezen elcsendesítettem félálomig, hogy fél hatkor keltsenek, nincs még szándékuk, csak elérni a sípoló zsiráfot vagy a karikát a földön, és még ez a szándék is nehezen teljesül, segítenem kell nekik benne. Nagyon közel vagyok, hogy felvegyem a kapcsolatot az Otthon Segítünk Alapítvánnyal, de még érlelem magamban, pontosan mire is kérném meg őket.
  • A testem állapota siralmas. Kövérnek érzem magam, nem is a látványom aggaszt, hanem úgy érzem, mindenféle párnák, súlyok, lehúzó feleslegek vannak rám aggatva, amik meggátolnak a szabad mozgásban, a szabad öltözködésben. Ez a többlet sajnos nem is a terhesség hatása, azaz közvetve persze az, egyszerűen túl sokat ettem, és nem mozoghattam: seggre híztam és combra. A szigorú diétának vége, a dokim szerint nincs értelme, úgy legyen. Viszont igazi, komoly diétákra sosem voltam képes, túl örömteli az evés számomra, minden fogyásom, formálódásom a mozgásoknak köszönhető. Jó lenne futni egyet, jó lenne tornázni, alaposan megizzadni, elfáradni, de ez annyi mindent feltételez, pl. azt. hogy nem vagyok halálosan fáradt már a mozgás előtt, illetve a szoptatás még mindig visszatart.
  • Bármely random kiválasztott politikai témájú újságcikk.

  • Ikres fórumon viszont sokat tanulok a helyzetről. Kaptam pár skálát, amin végre megkereshetem magam, és tologathatom a csúszkát. Már látom, mennyire szerencsés vagyok, pl. a fiúk szép súllyal születtek, nem kell fejleszteni őket, vidámak, ügyesek, sokat nevetnek, egymásra, egymással is, de szerencsés vagyok, mert kiderült, a hasam sem lett nagy (legalábbis másokhoz képest), és még van ideje alakulni a testemnek, a terhesség hatásait levetni. Azt is látom, hogy sokkal többen élnek napirenddel alakított napokat, míg nálunk az igény szerinti szoptatás megy, az együttalvás is, bár ezt most picit alakítani fogom: habár szeretek velük aludni, de egyszerűen kicsi a franciaágy, így a kiságyaikat üzembe helyezem, és az első szoptatásig ott alszanak majd, én pedig végre kinyújtózhatok az ágyban, legalább egy-két órát. Persze ki tudja, hogyan fog menni. Jó lenne olyan nevelésről szóló könyv, ami ikres családban használható, amit segítésgként kezelhetek, amikor marcangolom magam pl. a figyelemelosztásom módján.
  • A fiúk napokon belül fél évesek, hétvégén almalevet kapnak. Ünnep ez nekem, mert leszámítva néhány zeneszámot, amit végig kellett hallgatniuk (haha, Kispál persze, aztán volt Die Antwoord, és a True detectives főcímzenéjét is megkapták párszor már), ez lesz az első igazi alkalom, amikor valamit kiválasztok a világból, és átadom nekik, kipróbálni.
  • A szekrény, a szekrény! Öcsém proaktívan bejelentkezett, feljött, és néhány óra melóval félig összerakta, új lukakat fúrt, kipiszkálta a beletört tipliket stb. A gyerekszoba kezd gyerekszobaszerűvé válni, és ha még az IKEA vidám mintás csomagolópapírját is kibontom, és valamivé szétvagdalom, akkor dekorációt is kap. (Tőlem ennyi telik, ha díszítésről van szó. Csomagolás esetén pedig sajnos még kevesebb.)
  • Csak óvatosan, halkan írom le, néha nem 3, hanem 4 óránként éheznek meg a fiúk. Hova tovább?

4 thoughts on “Kitudjahanyadik mérleg

  1. Hú, szerintem nagyon ügyes vagy, és nagyon nem könnyű amit csinálsz nap mint nap, légy büszke! Továbbra is bíztatlak az otthon segítünkre, abszolút megérdemled, pont ilyenekért vannak. Én valószínű azt kérném hogy heti párszor vigyék le sétálni a dedeket pár órára én meg aludnék. Tök szívesen felajánlkoznék erre én is (a sétáltatás, nem az alvás) ha lenne felszabadítható időm, de a mostani lehetőségeim mellett nem gondolom megvalósíthatónak. Gratulálok hogy ilyen ügyesen növesztgeted a fiúkat, és kitartás!

    • Köszönjük! Bioalmával ünneplik – ó, igen, az első étkezések tényleg olyan fontosak, mindent hatszor elmostam, de már érzem, ahogy kopik a steril odafigyelés, úgy tűnik, kettőnél ez gyorsabban megy. ,) Lesz még ebből Győri Édes meg Dörmi vagy mittudomén.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s