Rengeteg gondolatom volna, időm persze semmi, így csak valamit idekenek kapkodva, valami alját annak, ami mostanában (napok, hónapok óta) megy.
Este 10, még van talán egy óra csend, talán, tornázni próbálok, zavar a megmarad túlsúly, óvatosan tolom a hasprést, nem tudom elhinni, hogy odalenn nem hasadok szét, ha erőltetem, közben Cippó hangján Szabó Magda beszél hozzám, pátosszal, szépen, és arra gondolok, én hogy a faszba leszek hózivatarban, felhőszakadásban sétáló tündér a fiaim szemében.
Babakocsis, hordozós, streetartos, aligvagyok selfie.
nimbusz 