40

Szóval meglett ez is, persze jó ideje ennyinek titulálom magam, most persze kiderült, gőgből, mert mondhatom magam többnek, hiszen nem vagyok annyi, hanem csak 39, az nem 40, ezért a 40 bevállalása merész, dacos, persze most, hogy meglett, már visszahull ez a gőg, mert most mit mondjak, 41?, az semmi, érdektelen, 50-et meg azért mégse, abból a pincehideg árad a bokámra, persze amikor odaérek, ki fog derülni, hogy a pincéhez utcaszinten egy nagyszerű kis kopottas kávézó tartozik.

Csodás napot terveztem el, ha már szombat, ehelyett… Hajnaltól kezdődtek az anomáliák vagy éppen hétköznapiságok. A fiúk a szokásos 3-4 órás ciklusok helyett 2 óránként keltek, ezt úgy tudnám ábrázolni, hogy 2 óránként kelni szoptatni olyan, mintha az összes ujjam eltörnék, míg a 3-4 órás kelések esetében csak a felét. Mindkettő gyakorlatilag ugyanúgy fáj, de utóbbi esetében legalább marad használható kezem. Aztán összeszedtük magunkat, és a szárítóról frissen levett szép ruhámban még egy utolsó peluscserét ejtettem meg indulás előtt, ekkor Marci végipisilt (ez persze nem anomália, de akkor is), a Gardrób ruhavásár helyén a Közösségi Piac fogadott (ugyanaz a nick menedzseli a Facebookon mindkettőt, a Gardrób Ruhavásár, én meg figyelmetlen voltam), sebaj, megasszonyosodott termetemre vásárolt ruhák helyett házi csokit szereztem be (haha, csokit), a megálmodott és sokáig várt ebédet végül el kellett csomagolni, mert a hasamra kötözött fiúcska felébredt és sírt, így végül otthon, a feje felett ettem meg az ágy szélén ülve-szoptatva a BBQ bordát, amit I. apróra vágott nekem, majd nekivágtunk a könyvesboltnak, amelytől könyvakciókat és -kupacokat vártam, ellenben csak gyerekkönyv volt akciós éppen, összeszorított szájjal akartam venni csakazértis valami mesekönyvet, de fájdalmasan érdektelenek voltak, így a luxus végül egy teljesárú magyar kortárs regény lett, amit nem is várok nagy durranásnak, egyszerűen csak érdekel, hosszú döntésre nem volt módom, mert beindult az anyagcserém, és a hasi hordozás valamiért nem összeegyeztethető számomra a közös wchasználattal, elég, ha a fiúban nincs meg ez a szemérem, bennem már megvan, nem is beszélve arról, milyen nehéznek képzelem a nyilvános wc felett görnyedést a hasamon egy hétkilós, lötyögő, érzékeny csomaggal, és már hat óra, hol ment el ennyire az idő, mindjárt vége a nagy napnak, nyolctól podcast felvétel, és csodák csodája, nyolcra mindkét fiú készen állt a lefekvésre kimosdatva, tisztába téve, sajnos teli torokból üvöltöttek, így podcaster társaim még fél órát vártak rám, amíg valahogy betömtem minden nyivákoló szájat, a felvétel után már sehol sem lehetett rendelni tápiókapudingot, ami szintén fontos helyet foglalt el születésnapi víziómban a sushi mellett, a puding kimaradt, a sushi szánalmas volt, itt jegyezném meg, hogy érthetetlen számomra a magyar ételkiszállító cégek gyenge törekvése, próbálkozom, de gyakorlatilag mintha mindegyik kettesre hajtana, csak át akar valahogy evickélni, nem zavarja, hogy kilóg a lóláb, meg akarja úszi ezt az üzletet, meg most ezt, meg most emezt, ennyi az ambíciója, viszont majdnem az utolsó órában Theo Papa megmentette a születésnapot, mert igyekvő, habár nem túl eszes diákként felmondta szinte hiba nélkül a Toldi előhangot meg a Szózatot, és egészen jó pisztrángot és tokhalat ettünk, bőséges, dús körettel, Elementaryt néztünk, és elkezdődött a nemszületésnap, amikor már 3 óránként ébresztettek a fiúk, a hüvelykujjam is tudom mozgatni, és képes vagyok kitörölni egyedül a seggem.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s