Árnyékos oldal

Persze hol árnyék ez, lófasz-cintányér, semmi, de azért egy posztot megér, ha már alszanak a fiúk.

Kaptam anyasági támogatást, kapja mindenki, aki legalább négyszer részt vett terhesgondozáson (koraszülésnél egyszer elég), vigyáztam is a terhes kiskönyvemre, abban gyûltek a pecsétek, de csak kisült, hogy az nem kell (tele van személyes adattal), hanem kérnem kell még egy igazolást a nôgyógyásztól, azt kell leadni a Magyar Államkincstárnak, meg a hivatalos irataink másolatát, beleértve a fiúkét is, akik anyagait (TAJ, lakcímkártya, kivéve születési anyakönyvi kivonat, mert azért személyesen kellett bemenni az Önkormányzathoz) postán küldték ki az én állandó lakcímemre, ezért kellett anno megegyezni a lakástulajjal a bejelentésben, node a lényeg, hogy minden sajtpapír, ûrlap megvan, I. személyesen adta le az Ügyfélszolgálaton, sínen vagyunk.

Igen ám, de csak egy értesítôt találtunk a postaládában, volt rajta telefonszám is, hol lehet ismételt kézbesítést kérni, na, ez mindig foglalt volt. Mondom I.-nek, hagyjuk a picsába, írjunk meghatalmazást, átveszi ô. El is ment, szerzett meghatalmazás formanyomtatványt, meg némi infót, miszerint nem is baj, hogy nem értem el az ismételt kézbesítést intézôket, mert 100 rugó felett nem hoznak ki pénzt, csak az értesítôt dobják be. Meg azt a meghatalmazást nekem egy postai dolgozó elôtt kell aláírnom. Aha. De I. kapott javaslatot is: hívjuk be a kézbesítô postást, elôtte írjam alá. Rendben, írtunk neki levelet a postaládán, de nem jelentkezett. Végül bementem a közeli kispostára, szerencsére alig volt sor, és egy zavarodott meg egy rutinosabb ügyintézô kupaktanácsa elôtt aláírtam a meghatalmazást, amit zsebre tettem és hazavittem. Még szerencse, hogy van a közelben kisposta, ahova a babákat otthon, I.-re hagyva ki tudok robogni, persze micsoda szerencse lenne, ha ez lenne egyben a posta, ahol mindenféle értesítôs dolgot átvehetek, nem a Nyugati. De ne pampogjak, megvan a pénz, el is kél, mert október óta táppénz a bevételem, ami szintén jó játék: elôször a nôgyógyász ad cetlit, hogy veszélyeztett terhes vagyok még mindig, ezt elviszem a körzeti orvoshoz, aki ennek alapján kiír az elôzô naptári hét végéig, a papírt leadom a bérszámfejtônek, aki elpostázza az OEP-nek, akik 30 napon belül (értsd 30 nap múlva) utalják a fizetésem 60%-át, de max. a minimálbér kétszeresét, ha túl magas a fizetésem, és hát mitagadás, nem kell bankárnak lennem, hogy elérjem ezt a bizonyos “magas” összeget, szóval még a december közepétôl kezdôdô utolsó táppénzes idôszakom nincs rendezve, ez február közepére várható.

Szóval a gyerekvállaláshoz annyit, hogy míg a terhesség és a babázás fizikailag, biológiailag vesz teljesen igénybe, anyagilag kiszolgáltatottá tesz, hogy a fizetésemhez képest kevesebb és macerásabb pénzbôl kell megélni, közben fel kell dolgoznom, hogy immár az állam csecsén lógok, ráadásul ezek intézése lehetetlen egyedül, sôt a másik féltôl is többet kíván, mint szabadidôt – tekintve a rendelési, nyitva tartási idôket, fogadóórákat.

Még jó, hogy jár az egész mellé gyerek is, pláne kettô. 🙂

Lesz fotó is, csak amikor elgyönyörködöm bennük, milyen csinosak, le kellene kapni ôket, valahogy mindig belelógok topless módon én is.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s