Kedd éjjelről szerdára virradóra oklyan különösen éreztem magam, hogy végül összeszedtem a bátorságom, és bevonultunk a kórházba. I. attól rettegett, hogy valami történik, én attól, hogy holmi kis semmiség miatt ugrasztok mindenkit. Végül egyikünknek sem lett igaza, ellenben ma engedtek végre haza, de csak mert nyüszögtem már bent, és voltaképp sok dolog a gyógyszerezésen, felügyeleten kívül nem történt bent velem. Gyógyszert tudok itthon is szedni, ha meg baj van, akkor elegendő berobogni, (iker)terhesen, a 34. héten a baj nem 5 perces, hanem órák alatt alakul ki.
Egy kicsit Utas és holdvilág volt, legalábbis az első éjszakáig holmi ideggyenge külföldiként üdültem egy idegen országban, aztán azon kaptam magam, hogy egy saját bejáratú tüdőszanatóriumban élek, erről majd írok külön, ha leülepszik.
Hazafelé még benéztük a kórházi büfébe, ami egészen jól ellátott volt, pl. klasszik sült krumplit is tartottak, illetve néhány filléres könyvet, így lettem boldog tulajdonosa az alábbi darabnak:
A kötet egy sorozat része:
nimbusz 