Tárgyiasulás

Hosszú és unalmas poszt lesz ez terhességről, nyavajgásról, még én sem fogom újra átolvasni, na.

Hetek (már ha 8-9 hét is hetekben mérhető, nem hónapokban) óta mást sem teszek a terhességem kapcsán, csak listákat írok, fórumokat bújok és vásárolok, vásárolok, vásárolok. (Persze hazudok, mert jógára járok, vizsgálatokra is, dolgozom stb. Meg csak úgy vagyok.)

Kezdődött az egész a kórházi táskával, azt az első orvosi szemöldökráncoláskor (2x. hét?) elkezdtem összepakolni, és szembesültem azzal, hogy miféle életem van nekem. Szánalmas kis értelmiségi lét, köntös, zuhanyzós papucs nélkül, még szerencse, hogy régebben túrázgattam, és van kanálgépem, termoszom. Elkezdtem hát beszerezni a hiányzó apróságokat, wc ülőkére fertőtlenítő és papír meg eldobható bugyi, kínai papucs, szoptatós hálóing, mosdószivacs. Tegnap átnéztem mindent. Az már korábban kiderült, hogy a 2 hónapja vett papucsba immár nem fér bele a teljesen elefántszerűvé dagadt lábam, újat kellett venni, aztán szerencsére kaptam ajándékba bontott eldobható bugyit, így felpróbáltam egyet, és habár tény, hogy a szétcsúszott medencém és a felszedett kilók szépen kigömbölyítettek, de baszki, komolyan nem terveznek, csak max. 70 kilós embereknek műtét után használható bugyit? Remegve próbáltam végig a hálóingeket, de azokba még beleférek, egyelőre. Még van 30 napom, ha más nem, xxxxl-es hálóinget kapok karácsonyra.

Aztán a ruhák. Nadrág már az első trimeszterben nem jött rám, azóta vásárolgatom a drága vackokat, néhány hete az utolsó hordható gatyám kurrogáskor bosszúból levizelte a macska, akkor kicsit elszomorodtam, de van deus ex machina, kaptam pár, egyelőre még bő terhesnadrágot kölcsön. Hogy egyetlen pulóverem van és 3 nadrágom, valamint kb. 3-4 tunikám, nem zavar, az öltözködést jelentősen megkönnyíti: azt veszem fel, ami tiszta. Bezzeg a cipő, a kabát. A látványosan feldagadt lábam alig fér bele valamibe, de ha bele is fér, lehajolni már régen nem tudok (tegnap megéreztem a véget, amikor az ágyról lecsúszott a Kindle, és inkább hagytam a földön, és telefonról olvastam valami mást, minthogy nekiveselkedjem a visszaszerzésnek), szóval valami olyan cipő kell, ami elég nagy, könnyen becsatolható, nyilván tele ilyennel a polc, egyetlen darabom van, egy kis tavaszi cucc, azt hordom. A kabát a másik téma, ott sem voltam hajlandó hasamra passzolót venni erre a két hónapra, de itt is intézi az isteni beavatkozás a dolgot, jelesül egyszerűen nem tudok már mozogni, így a kimerészkedés az utcára hamarosan teljesen tárgytalan, vagy ha mégis, odáig elmegyek lebernyegben. Pl. jógára, ami kb. 60 méter út, és lassan már oda sem, mert a vizesedéstől begyulladt ujjaim és csuklóm, valamint a rám pakolódott 20-30 kiló plusz (nem merem megmérni magam… ,( ) kínoz mozgás közben. leguggolni régebben ment, szépen, egyenes háttal, aztán lassan úgy éreztem magam, mintha konditeremben nyomnám súlyzóval a hátamon, akkorával, ami túl van a határaimon, de rajkodni akarok a többiek előtt, ezért tolom. Ruha ügyben elgondolkodtam egy piaci résen: az utolsó hónapokra nadrág, cipő, kabár vagy alkalmi ruha kölcsönzése kismamáknak.

Vissza a kórházhoz, ahova egy táska nem elég, a gyerekeknek is vinni kell cuccokat. Kelengyét. Pelenkát. Meg textilpelenkát. Meg ruhát. Jó ég, mibe kell öltöztetni egy gyereket? És a legfontosabb kérdés, mekkorák lesznek? Ha nagyon korán születnek, akkor a ruha nem téma, mert inkubátorba kerülnek, igen szerény enyhítés a parahelyzetben. Nem nagy varázslat amúgy, a legkisebb ruha 44-es méret, utána jön az 50-es, az 56-os, 62-es stb. A biztonság kedvéért vettünk két 44-es bodyt. aztán a múlt heti uh után mentünk a Tescoba, abban a biztos tudatban, hogy immár nagy az esélye, hogy nem lesznek tiny baby méretűek, azaz 2,5 kiló alattiak. Namost van a body, ami az alsóruha, lehet ujjatlan, rövid ujjú, hosszú ujjú. A fogasokon lógtak össze-vissza a típusok, a méretek, de az egységes színjelölés a kis vállfákon segített, hogy mindig a legkisebbet válasszuk ki. Csak a vajszínű árnyalatra kell hajtani, ennyi. Így sikerült összeszednünk mégis tiny baby, 0-0, up to 1 month, up to 3 month méretű ruhákat, amelyeket csak kibogarászva lehet besorolni, de természetesen nem egyformák. Az van, hogy a 2 gyerek akár naponta hatszor összeszarhatja magát nyakig a kórházban, ez 12 darab valami, amit bárcsak tudnék, hogy mi. Vagy mekkora. Itt szúrnám be, hogy szerencsére fény derült arra, mit lehet tenni egy összeszart bodyval. Olvastam olyanról, aki a brutált már levágta a gyerekről, és kidobta, sógornőm szerint a szart a csapnál ki kell (ha ki lehet) belőle öblíteni, utána mehet mosógépbe. Szóval kelengye. Még kell más ruha is, meg kell valami melegebb, amiben hazahozzuk őket. Mekkora rugdalózó? Kocsikabát vagy kardigán? Kell cipő vagy zokni, ha rugdalózójuk van? Ezen felül kell még a bundazsák, vagy lehet valami helyett? És mit kell levenni róluk a kocsiban? Milyen autósülés kell? Úristen, ez ennyibe kerül? És a szoptatás. Menni fog? Semennyire nem tudok rákészülni, minden élesben lesz tesztelbe. Ha nem megy, akkor mellszívó kell, kézi? De melyik? Vagy elektromos? Ha szart választok, akkor a gyerekek éheznek, én szenvedek, kidobtunk egy valag pénzt (kézi mellszívó 10-13K, elektromos 20K felett, persze lehet használtan is venni, hajrá). Oké, kimaradt a kózházi táskából a szoptatós melltartó, azt még venni kell. De lassan már csak neten tudok rendelni, elbasztam, elbasztam, előbb kellett volna intézni.

Jönnek a nagyobb falatok, a babaszoba bútorai. A kiságyak. A pelenkázóasztal. A babakocsi. Légzésfigyelő? Ágynemű, takaró, törölköző, rácsvédő, kiskád, ezer apróság, ami használatkor mutatja csak meg magát, pl. körömvágó olló, kell egy, de melyik fog működni? Amíg próbálkozunk, max. kapnak körömvédő kesztyűt, hú, ez amúgy is kell a hazahozáshoz. Meg sapka. Ruhák, valami tároló nekik. Pár ismerőstől már annyi ruha összegyűlt, hogy lassan több van a fiúknak, mint nekem – 3 tunikával ez persze nem kunszt. Mindent ki kellene mosni, vasalni,. Haha, vasalni. Amikor lehet, elkerültem, most hatvan kis rongyit kell elintéznem, meg lepedőket, pelenkázóra betétet, mitudomén. És úgy elpakolni ezeket, hogy méret, szezon szerint előhúzhatóak legyenek, most a téli, kicsi dolgok kellenek, na igen, de mekkorák? Mérleg, azt lehet kölcsönözni, sterilizáló, cumisüvegek, amik talán nem is kellenek, ha megy a szoptatás, ki tudhatja előre, mindent tegyünk bele az utolsó pillanatban beszerzendők listájába? Mi van, ha karácsonykor kerülök be? Hol veszünk mellszívót, hogyan lehet máris elrontani a gyereknevelést, hogy aztán 20 év múlva az analízis után bocsásson meg őszintén valamelyikőjük. Anya, túlléptem az első hetek sokkján.

Az egész hercehurcára csak növényi tejszínhab, hogy a macska kéthetente kurrog, és immár az én cuccaimra is jelöl. Már volt műtétegyeztetés, de erre újra elkezdte, most szemeteszsákok borítják a kiszoba védendő bútorait, I. macskacsapdákat állított a kiságyakba (celluxok ragadós oldalukkal felfelé, egy élmény a macskát hajkurászni azért, hogy leszedjem a bundájáról a ragacsot, közben marcangol a lelkiismeret, de ha az ágyra vizelne, sírnék keservesen), az értékesebb tárgyakat felpakoltuk a szekrény tetejére, erre az állat hirtelen rájött, hogy van felfelé is dimenzió, és ő el is éri, azóta zárom a szobát, sajog a szívem, semmi sem jó.

És hogy mennyi alapom van nyavajogni? Semennyi. Igaz, a kezeim használhatatlanok, a lábaim rettenetesen dagadtak, hajolni nem tudok, járni sem. aludni félek, nem is megy hónapok óta, ha nem fáj a hasam, hátam, csípőm, akkor előjönnek a soványabb, szemüveges, entellektüel parák a sarokból, a rettegés a jövőtől, a jövő héttől, a jövő hónaptól. De. Ezek normális, egészséges dolgok. A terhességgel járnak. A fene tudja, hogy a 39 év, az ikerterhesség vagy valami más miatt, de nyakamba kaptam a tüneteket, amik mind olyanok, hogy nincs és nem is kell mit tenni velük. Minden leletem eddig nagyszerű volt. Minden vizsgálat értelme csak annyi, hogy kizárjon dolgokat, amik megtörténhetnek, de minden vizsgálat arra jutott, hogy a dolgok nem történnek meg. Persze folyamatosan rettegtem, és most is félek, a héten beírtak komolyabb ultrahangra (protokoll), tegnap megint volt vérvétel, hátha most jön elő valami. Hátha az utolsó hónapom az, amit már nem tudok kihúzni? Ezek a parák viszont tényleg az ikerterhesség miatt vannak, más esetben a korábban beinduló szülés nem ilyen magas esélyű.

És még a vásárláshoz. Igenis szerencsésnek mondhatom magam, hogy habár spúr módon vásárolunk, amit lehet, megvettünk használtan, és kaptunk nagyon sok mindent ajándékba, kölcsönbe, de amit meg kell venni, azt meg tudjuk. Sőt még arra is jut a büdzséből, hogy bizonytalankodjam, hogy válogassak, hogy érezhessem, na, itt és most véglegesen és visszafordíthatatlanul elbaszok valamit, mert a nem megfelelőt veszem. Meg is becsülöm a szerencsém.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s