Mérleg

Vannak nagyszerű dolgok, például a hétvégi Breaking Bad sorozatzáró esténk, direkt összevártunk több részt, hogy kicsit nagyobb legyen a dózis, jó lezárás volt, mondjuk sírni nem sírtam, nem úgy, mint a Battlestaron vagy a Lost utolsó kutyás jelenetén, lehet, nem volt elég a sablonból? Aztán elkezdtem a 26. hetet. Aztán az idő odakint, amit még így is, maximum 3-4 utcát átdöcögve, onnantól már félve, mint aki a falu határában a világ végét jelentő szakadékba néz bele, szóval még így is élvezek.

Vannak rossz dolgok is. A macska még mindig teljes nő, és elkapta egy nagyon durva hormonhullám, napokon át vernyákolt, és amit eddig sosem tett: jelölgetett szépen-akkurátusan. Szerintem I.-be szerelmes, mert az ő ágyneműjét kapta le, aztán az ő pulóverét tisztelte meg a szekrényben. Nagy kár, hogy az ágynemű azt jelenti, egy huzatot, egy paplant, egy lepedőt, egy ágytakarót, egy matrachuzatot kell mosnom, ezek közül egyik-másik egy komplett mosás. És nagy kár, hogy a szekrénybéli pulóver mellett volt még 3 mosásnyi ruha, sajnos ez lett az új mértékegység: mosógépdobnyi.

És az is elég nagy baj, hogy apám elesett a biciklijével, megint, most megúszta teljes lenyúzással, a múltkor lába tört. Viszont a lenyúzás sem jó, mert évtizedes cukrosként nem akar gyógyulni. Anyám két héten keresztül titkolta a dolgot, nem mesélte el a telefonban, öcsém hivott fel, hagyomány ez már nála, hogy mindig akkor jön a rettenetes híreivel, amikor valakivel éppen egy kocsmában, pubban, étteremben töltöm az időt, és akkor próbál engem is berántani a rettegés patakjába, most éppen azzal, hogy a seb elfertőződött, és csövek lógnak ki apámból, és, és, és. Vagy a lelkem erősödött meg, és jobban ellenállok, vagy valami furcsa dolog történt azzal, hogy most már mondhatni van két gyerekünk, igaz, még szinte-gyerekek, de annál inkább rám vannak bízva, és ezzel mindkét kezem foglalt, tudom is, hogy foglaltak azok a kezek, és józanul veszem tudomásul, ha így nem tudom másnak nyújtani. Vagy ez nem józanság, hanem ösztön.

Viszont a világ még mindig igazán érdekes, és most kellően gusztustalan tartalom jön, én szóltam, tessék vigyázni.

Két hete jártam ebben a csudálatos épületben, ahol a lift falán kis tükörkarikák, parafatábla és egy 18. századi tájkép reprodukciója is megtalálható, nem mindet tudtam dokumentálni, majd legközelebb.

 

Rossz fotók, de az egyik legalább gpoy, sebtiben kellett lőnöm.

És az épületben faliújság is van, sőt. Ismét a kapkodásra kenném, hogy szinte értelmezhetetlen az első kép.