Amikor ma felbukkantam a Deák aluljáróból, a sarki boltnál (régen Match, ma már ki tudja, mi) a koldusok egyike palackos vízzel locsolta a másikat. Azt, akire mindig csak fél szemmel merek nézni, de aztán mindkettővel, hogy bátor legyek, kerekesszékben ülő, lábak nélküli torzó, megroggyant gerincű, beesett arcú figura, az az arc a gond, mintha valaki megrágta volna, mintha valami leette volna egyik feléről a húst, a bőre is szederjes azon a félen, akár a többi, öreg hajléktalan cukros, bedagadt lába, amikre szinén csak fél szemmel tudok nézni, mert odaképzelem a végükre, a széttaposott futócipőbe (azt még akkor kidobják, amikor voltaképp hordható) a lassan pusztuló ujjakat. Szóval őt locsolják palackos vízzel, és már látom, hogy a Király utcában, a földön, körülötte fekete tincsek, levágták a haját, talán meg is beretválták, ennek a procedúrának a végét kaptam el.
A kerületben amúgy lomtalanítás is van.
De így van már csak, ez a negyed része, egyik oldala, olyan, mint a kifordított sportzokni (futócipőbe gyűrve), nem lehet elolvasni, mi is van rászőve, csak valami gubancot és a vízhólyag nyomát látni, de kimossa az ember, hordja még sokáig.
nimbusz 