Élet ez?

Próbáltam magam beetetni, miszerint meleg van, oké, teljesen normális, hogy az embernek ilyen melegben melege van, hogy ez nem esik jól. De ez a dolgok rendje így nyáron.

Viszont elég lett. Nem, ez nem rendjén való, ez szar, igenis az ember életének része az alvás, amely segít abban, hogy másnap bárminemű működésre alkalmas legyen. Sajnos a nyitott ablak csak annyit jelent, hogy a hőmérséklet nem emelkedik meg jobban, mint ami nappal is fogad, csökkenni nem fog, cserébe a szokásos esti idióták konstans üvöltésére fel lehet riadni, ennek legalább a macska örül, kicsikar némi simogatást. Na, ez az üvöltözés is megérne egyszer egy elemzést, mindenképpen elgondolkodtató, hogy teljesen stabilan akad valaki, de inkább ketten, akik hajnalban torkuk szakadtából üvöltenek az utcán, általában részeg külföldi fiatalok, de nem kizárólag. Ilyen sokan érzik úgy, hogy a mulatság egyik szükséges eleme az üvöltés? Vagy valójában nagyon kevesen, de az utcánkban egy-egy este áthalad ezer ember, és a 0,2% nemhogy elkeserítő kellene legyen, hanem optimizmust sugallhatna?

Az sem rendjén való, hogy egy egyszerű tömegközlekedés komolyabb megfontolást igényel, elég korán indulok-e útnak ahhoz, hogy ha szükséges, leszálljak még a cél előtt kifújni magam, bízom-e a metróban, hogy nem fogok ott meghalni bent az alagútban egy 5 perces üzemzavar során, nem tudom megtenni mégis valahogy gyalogszerrel a távot?

Lassan a zöldséges is expedíciós túra, ráadásul a kevéske alvás adta erőt mind eltapsolom délelőtt, így a délutánok holmi macondói mágikus realizmusba csapnak át, csapzottan az ágyon forgolódom, kényelmes pózt keresve, olvasok, el-elszundítok, a kezem lehanyatlik, a macska óvatosan odabújik, éppen csak a mancsaival érintve, nehogy átadjam neki a hőt, kint bugyog a csobogója (na ez is remek, van csobogója a macskának, szűrővel, hátha leszokik arról, hogy a csapra ugráljon fel, és azt nyalogassa, na persze nem mintha nagyon ugrándozna mostanság bárhova is, általában hever, és néha panaszosan nyávog, hogy mi ez itt, intézzük már el, hát mit szarakodunk vele?), az idő elfoszlik, elfogy, 6 és 8 óra között szinte nincs is, utána hirtelen nagyon lassan telik, mézes-ragadós szundítás után sem pihenten, sem álmosan valami lesz, amiről később nem tudok számot adni, majd benő mindent az elburjánzó növényzet, és a gyerekek malacfarokkal születnek.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s