Szóval egyáltalán nem volt alkalmam hétvégén beimportálni a másik blogot, és ahogy telik az idő, ahogy generálódnak az új posztok, úgy lesz egyre nehezebb. De vannak csodák, a hétvégén egy költözésem óta kipakolatlan dobozt számoltam fel, és nem úgy, hogy kidobtam a tartalmát.
Most pár fotó, mert ez a néhány utca kifogyhatatlan. Lehet, hangyafarmot kellene tartanom meg zen kertet, és olyan közel jutnék az univerzum legbelső titkaihoz, amennyire hosszú (mármint egy Király utcai sétához képest hosszú) utazásaimmal még soha. De ha belegondolok, január végétől ilyesmi zen kert avagy hangyafarm indul be, ám erről külön posztban.
Egy titkot most megölök, voltaképp annyiszor, ahányszor valaki először megnézi a fotót. Bennem már meghalt.
A Zeneakadémával szemben még él egy kis hegedűkészítő bolt.
A Rumbach Sebestyén utca organikusan gyarapszik, ez a Halállomás mellett termett:
nimbusz 